• Huszár Eszter

Igazi ajándék Julika szerepe

Interjú Szilágyi Csengével

​Molnár Ferenc nehéz természet volt, és viharos maradt a szerelemben is. Az egyik leggyönyörűbb darabjában, a Liliomban éppen erről a szerelemről ír, annak reményében, hogy visszanyerheti kedvesét. Szilágyi Csenge, a Vígszínház fiatal művésznője hívja életre a hatalmas szívű Julikát, aki beleszeret a csirkefogó Liliomba. Az interjú a Vasarnap.hu-n jelent meg.



Mit jelentett számodra Julika szerepe?

Juli számomra nagyon meghatározó az eddigi szerepeim közül, szerintem minden színésznő vágyik erre a szerepre, mert annyira gyönyörűen van megírva ez a tiszta és csodálatos figura. Én is vágytam rá titkon, de sohasem ismertem be magamnak. Nekem nincsenek szerepálmaim, mindig abból próbálok meg táplálkozni, amilyen szerep épp az életembe kerül. Az, hogy ezt én most eljátszhattam, igazi ajándék volt, ugyanakkor különösen nagy lelki felkészülést igényelt.



Miért éppen téged talált meg ez a szerep?


Fogalmam sincs, és valahol mégis nagyon tudom. Azt a tisztességet, őszinteséget, tisztaságot, ami a Juliban van, én elképesztően becsülöm. Ő egy áldozat, a legnagyobb szívű nő. Magamról ilyen szép tulajdonságokat persze nem is mondhatok, de az valóban közös bennünk, hogy mindketten nagyon tudunk szeretni.



Liliom egy csirkefogó, ez a tiszta lelkű Julika mégis beleszeret. Mit látott meg benne?


Szerintem ez egy nőtípus, aki csak az érzései után megy. Aki tudja az eszével, hogy mibe vág bele, és az észérvek ellenére őt választja, mert a szíve azt diktálja. Nem érdeklik a biztonsági körök, a Hugók, hanem beleszeret az általa legférfiasabbnak látott személybe, és az sem érdekli, hogy ő esetleg megveri, megcsalja, nincs pénze, nem dolgozik. Mondjuk ki, egy gazember, egy tróger, de ez neki nem számít, mert ő letette mellé a voksát ott a padon, és abban a jelenetben eldőlt minden. Hozzá köti az életét, és bármi lesz, mindig szeretni fogja, és ez a feltétel nélküli szeretet.

Ezt nagyon ritkának találom az életben, amikor ez a valódi feltétel nélküli szeretet tud kialakulni, mint akár egy szülő és a gyermeke között. Tulajdonképpen a gyermek bármit csinálhatna, bármilyen bűnt követ el, ugyanúgy fogom szeretni, mert ő a gyerekem. És szerintem nagyon ritka, amikor férfi és nő között alakul ki ilyen dolog. Mert mindig az a fontos, hogy én hogy vagyok ebben a kapcsolatban, elnyomja a másikat az ego és az önzőség. Sohasem a másik fontos. Julikának az a fontos, hogy Liliom boldog legyen. És ha mindketten a másik boldogságát akarjuk, akkor kialakul valami igazi.



Liliom miért a Julikát választotta?


Én azt érzem, hogy ennek azért volt előzménye, hiszen Julika már volt többször a körhintánál. A mi előadásunkban nagyon ki van élezve az a pillanat, hogy melyik lány marad ott a padon, ez jó hosszan megy. De azt érzem, hogy Liliom meglátta Juli szemében, hogy ő más, mint az eddigiek. Ha létezik első látásra szerelem, akkor szerintem köztük ez az volt. Liliom részéről ez bonyolultabb, Juliéról tisztább. Liliom önmagával sincs rendben, nem akar egy tiszta lényt megrontani az ő életével. Julika a darab végén is éppúgy szereti Liliomot, mint a kezdetekkor, de ez csak rá tartozik, ezért sem akar beszélni róla.



Egy ennyire sűrű próbafolyamatban mikor tudsz Szilágyi Csengeként létezni?


A Julika alatt annyira félretettem magamat ebben a két hónapban, hogy úgy érzem, kissé a személyiségem is átformálódott. Sok mindenben hasonultam Julihoz az életben, és most ez az egész még feldolgozás alatt van bennem. Van, akire a filmek vannak hatással, rám a szerepeim. Igyekszem több időt szánni magamra, például kevesebb szinkront vállalok, így már van időm edzeni is elmenni, vagy találkozni a barátaimmal. Hetente egyszer elmegyek színházba, megnézem a kollégáimat, barátaimat a színpadon. Mi egy nagy közösség vagyunk, nem csak a saját színházunkon belül létezünk, és nagyon fontosnak tartom, hogy megnézzük egymás munkáját.



A darabban Muskátné azt mondja Liliomnak, hogy ő művész, nem pedig tisztességes ember. Mennyi valóság van ebben a mondatban?


Ez az egyik kedvenc mondatom a darabban. Természetesen nekünk művészeknek vannak bohémabb és normálisabb korszakaink, de szerintem ez a legtöbb emberre igaz. Én tisztességes embernek tartom magamat, de ezek a periódusok az én életemben is jelen vannak.


Kinek a véleménye számít neked a legjobban?


Édesapám és a bátyám véleménye, ők nagyon sok mindent átlátnak. Még Novák Eszternek, a volt mesteremnek is nagyon fontosnak tartom a véleményét, csak sajnos ő elég kevésszer tud megnézni a színházban. A családom minden premieren ott van, nagyon sok támogatást kapok otthonról. Ha bármi bajom van, hazautazom hozzájuk, és valahogy mindig visszatalálok a gyökerekhez, ahhoz, ami miatt én önmagam vagyok. Ha a pesti nagyvárosi egyensúly kezd felborulni, akkor hazamegyek, és minden a helyére billen.




A teljes interjú itt olvasható.



#szilágyicsenge #színház #vígszínház

© Qlissza